Az európai bükk vagy közönséges bükk a bükkfafélék családjának egy faja. Jellemzően közép-európai kevert lombú erdők vezérfája. A hűvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedveli.
Magyarországon leginkább a középhegységek tetőin, illetve az északi lejtőin nő. Későn lombosodik, virágait a szél porozza be. Lombja ősszel aranysárgára színeződik, levele talajjavító hatású.
Megjelenése: Akár 40 m magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos. A kérge vékony, sima, világos- vagy sötétszürke. Makktermését ősszel az erdei állatok hordják szét, tavasszal az avar alatt, a sötétben csíráznak ki. Az erdészetekben őszi magvetéssel, a kertészetekben növényházi oltással szaporítják.
Érdekesség: Faanyagát régebben faszénégetésre, hamuzsírfőzésre használták, azóta a faipar fontos nyersanyaga. Készülhet belőle bútor, talpfa, hordó, parketta, furnér. Olajokban gazdag makkja a sertések értékes tápláléka A bükkmakk emberi fogyasztásra is alkalmas; különösen ínséges időkben eszik nyersen, főzve vagy sütve. A makkból étolaj is préselhető.
Maga a bükkfa valamint a belőle készült faszén is kiváló tüzelő.
A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, az esztétikai, turisztikai szempontból is fontos bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása.