„Nem minden lepke pillangó, de minden pillangó lepke.”
A medvelepkefélék a rovarok osztályának lepkék rendjébe, ezen belül a valódi lepkék alrendjébe tartozó család.
Megjelenése: Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. Látványos, riasztó színezete és mintázata nem véletlenül alakult ki. Nagy mérete és esetlen repülése miatt könnyű prédát jelentene madarak számára. Hernyó korában sok olyan növényt elfogyaszt, amelyek mérgező anyagokat tartalmaznak. Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká. Riasztó színezetű hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, amelyek mérgezőségére hívják fel a figyelmet. Feje mögött látható egy mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, innen képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni, (emberre nem veszélyes). Egyre több lepkéről derül ki, hogy képes hangot kiadni. Ez a medvelepke is képes cincogó hangot kiadni veszély esetén.
Éjszaka aktív lepke, a fényforrások erősen vonzzák. Repülési ideje viszonylag rövid, július és augusztus között lehet vele találkozni.
A nőstény a fényes, gömb alakú petéket csoportosan teszi le, a hernyók kikelés után rögtön táplálkoznak, majd fiatal állapotban telelnek az avarszintben és tavasszal folytatják a táplálkozást. Ritkulása ellenére nem védett. Egykor sokfelé előfordult, akár lakott területeken is, azonban az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre.
Vaskos testű, sűrű szőrű, szinte medveszerű hernyóikról kapták nevüket. A magyar népnyelv, ezeket „papmacska” hernyóknak hívja. Ez a szőrbunda visszariasztja a rovarevő madarakat, de nem hatásos például a fürkészdarazsak ellen.