Vénic szil: (vénicfa, vénicszil, szúnyogfa) szilfafélék családjába tartozó fafaj. Elsősorban az árterekhez kötődő szilfajunk. Élettere lényegesen lecsökkent, a folyószabályozások, az ártéri ligeterdők kiirtása, átalakítása miatt. Kárpát medencében őshonos a vénic-szil. Meleg kontinentális síkvidéki fafaj, hazánkban a Gödöllői – dombság területén látható leginkább.
Megjelenése:
Kérge barnásszürke, hálózatos repedezettsége kevésbé látványos, mert szabálytalanul hámlik le. Lombkoronája szabálytalan. Ha egyedül, szabadon áll egy ilyen fa, az alsó ágai lehajlanak. Vesszői vékonyak, vörösesbarna színűek vagy fénylően barnák. Közepes termetű fa, maximum 25 méter magasra nőhet meg. Törzse erősen ágas, levelei váltakozó állásúak, 6-13 cm hosszúak, vékonyak, felső oldaluk sima, fénylőn sötétzöld. Növekedése nem túl gyors, rövidebb életű fa, általában 100 évig él.
Lependéktermése van, ezek a lependékek 12-15 mm hosszúak, bennük egyetlen makkocska helyezkedik el. Poligám növény, virágai egyivarúak és kétivarúak is lehetnek. Lombfakadás előtt virágzik, hazánkban márciusban, termései májusban érnek. Talajjal szemben igénytelen, sziktűrő.
Felhasználása:
Jól hajlítható fa, ezért széles körben használták régebben, szilárdsága, rugalmassága miatt értékes faanyagnak számított. Felhasználták hídlábak, hajótestek építésére, készítettek belőle hordókat, erjesztőkádakat, ágyútalpat, sőt csöveket is. Szép vöröses színe és rajzolata miatt az asztalosipar kedvelt alapanyaga. Kérgében található cseranyagok miatt a tímárok cserzőanyagként is használták, de hamuzsírt is készítettek belőle. Kérge alatti háncsrészt az állatok takarmányozására használták, és használják fel ma is. Kérge keserű anyagokban gazdag ezért kivonatait gyógynövényként is használják, különleges terméseit pedig még éretlenül gyűjtve salátaként is tálalták.