Dísznövényként és gyógyításra is használjuk az év gyógynövényét. A vadgesztenye, másnéven bokrétafa, lógesztenye a Balkán térségben, Elő-Ázsiában honos lombhullató fa. Magyarországon és Európa többi részén dísznövényként ültetett díszfa. Közismert növény jellegzetes lombja és virága, valamint barna, dió méretű fehér köldökfoltos magja, ami a gyermekek kedvence.
Megjelenése: Akár 30 méter magasra is megnő. Májusban nyíló, 20-30 cm hosszú jellegzetes kúp alakú, fehér színű bugavirágzata, tenyeresen összetett levelei és gömbölyű, húsos falú, tüskés toktermése van. A nyári száraz meleg, a nagyvárosok erős légszennyezettsége és a növény károsítói miatt, előfordul, hogy már nyár közepétől sárgul, lehullik lombja. A vadgesztenye jellegzetessége még, hogy a lehulló leveleiből, magjaiból kioldódó hatóanyagok miatt, nem él meg az aljnövényzet a gesztenyefák alatt.
Gyógyászati alkalmazása: régebben a növény magját, levelét, kérgét is használták a népi gyógyászatban, ma többnyire csak a vadgesztenye magját használják gyógynövényes készítmények alapanyagaként. Levelét a népi gyógyászatban köhögéscsillapítóként, bélhurut, belső vérzések gyógyítására, külsőleg pattanásos bőr kezelésére használták. A vadgesztenye kérgét kelések, bőrbántalmak ellen alkalmazták a hagyományos felhasználásban. cseranyagtartalma révén pedig fontos bőrcserzőszernek számított. Napvédő készítmények alkotórésze, mivel az ártalmas UV-sugárzást elnyeli. A magot a népi gyógyászat főként vizenyők, értágulatok, lábszárfekély, ödémák megszüntetésére alkalmazza.
A vadgesztenye-aknázómoly mára már egész Közép-Kelet-Európában elterjedt. A fertőzöttség különösen a városi faállományokat sújtja. Emiatt sok európai településen, is egész gesztenyefasorok mennek tönkre.