A borsosmenta egyike a legismertebb és legnépszerűbb gyógynövényeknek. Egy viszonylag „fiatal”, pár száz éves növény, keletkezését ugyanis a 17. századra teszik. A borsosmenta felhasználása rendkívül széles körű: a növényt, és annak kivonatait, illóolaját a gyógyászatban, az élelmiszer-, kozmetikai iparban is széles körben hasznosítják. A jellegzetes, kellemesen csípős, hűsítő ízéért és illatért a borsosmentában található mentol felel, ez az összetevő aktiválja ugyanis a bőr és nyálkahártya hidegérzékeny receptorait.
Megjelenése: A borsosmenta sok más gyógynövény fajhoz hasonlóan az ajakosok családjába tartozik. Évelő lágyszárú növény, földalatti módosult hajtásokkal, úgynevezett sztólókkal, telel át. Hajtásai egy része a föld felszínén kúszik, ibolyás-zöld színű, gyökér és hajtásképzésre is alkalmas. Szára négyélű, elágazó, rajta antociános, lilás elszíneződés figyelhető meg, magassága akár a 100 cm-t is elérheti. A borsosmenta levelei hosszúkás-tojásdadok, szélük csipkés-fűrészes, színük sötétzöld, gyakran lilás színezetű, mindkét oldalon sűrűn mirigyszőrös. Virágzata lilás színű álörvökből összetett füzér, csíraképes magot nem érlel. A borsosmenta szárított levelét ésillóolaját használhatjuk gyógyászati célokra.
Fő hatóanyagként illóolajat tartalmaz, melynek legértékesebb komponensei a mentol és –származékai. A borsosmentát már tradicionálisan is főként epe- és bélpanaszokra, valamint megfázásos tünetek kezelésére használták. Hatásainak és hatásmechanizmusának egy része mára tudományosan alátámasztott A borsosmenta olaj külsőleg hűsítő, antibakteriális hatású. A borsosmenta készítményei egészségtámogatás céljából fogyasztva hosszútávon is biztonsággal alkalmazhatóak.
A borsosmenta vadon nem fordul elő, Magyarországon termesztik, termőterülete az utóbbi években pár hektár körül alakul. Saját felhasználásra kiskertbe, cserépbe ültetve is egyszerűen nevelhető. Meleg- és fényigényes növény.
4 éves kor alatt nem ajánlott a borsmenta tea fogyasztása, illóolaja és annak készítményei.