A sisakos sáska a sáskafélék családjába tartozó, Dél-és Kelet-Európában, valamint Törökországban honos sáskafaj. Jellegzetes külseje miatt más magyarországi fajjal nem téveszthető össze.
Megjelenése: testhossza a hím esetében 30-40 mm, a nőstény 50-55 mm. Nagy, jellegzetesen megnyúlt alkatú, gallyra emlékeztető faj. Alapszíne zöld, okkerbarna vagy szürkésbarna, viszonylag kevés rajzolattal. A nőstények általában kissé tarkábbak. Ferdén felfelé álló feje megnyúlt és hegyes végű; a szemek a kiálló „sisak” alatt helyezkednek el. Csápjainak alsó része ellaposodik. Hátsó lábának hosszú és vékony combja nyugalmi helyzetben feltűnően, ferdén kiáll. Jól fejlett, keskeny szárnyai jóval túlérnek a hátsó lábakon, sőt a potrohon is. sisakos sáska kinézete egy fűszálra emlékeztet, ezt kihasználva különösen szeret a növényeken mozdulatlanul pihenni, teljesen beleolvadva környezetébe. A teljes álcázáshoz hozzásegíti zöld vagy éppen barna színe is, hiszen mindkét színváltozat előfordulhat Nem ad ki hangot, csak repülés közben hallat halk zümmögést.
Meleg, száraz, ritkás vegetációjú homoki gyepek, sztyeppék, homokdűnék lakója. Előfordulhat száraz legelőkön, felhagyott kőbányákban is. Hőigényes, gyakran a napsütötte talajhoz lapulva veszi át annak melegét.
Ha megzavarják 5-20 méteres vitorlázó repüléssel menekül. A nőstények a talajba rakják a petéiket, amelyek áttelelnek. Fejlődéséhez sok melegre van szükség, így a Kárpát-medencében csak júniusban kelnek ki a lárvák, amelyek július-augusztusra fejlődnek imágóvá. Kifejlett egyedei októberre elpusztulnak. Magyarországon az egymást követő melegebb években elszaporodik, de a csapadékos nyarak után száma jelentősen visszaeshet és több élőhelyéről teljesen eltűnt. Mivel élőhelyére csak közepesen igényes és jó röpképessége miatt könnyen vándorol, kipusztulásától nem kell tartani. A klímaváltozás miatt több szakember szerint is várható a magyarországi nagyobb elterjedése.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.